Nyelvtani aspektus

germán nyelvekSzerkesztés

angolSzerkesztés

Az angol idő-aspektus rendszerben két morfológiailag elkülönülő igeidő van, a jelen és a múlt. Az angolban nincs jövő idő jelölője az igén; egy esemény jövőbeliségét a “will” és a “shall” segédigék használatával, jelen idejű alakkal és egy határozószóval, mint a “holnap New Yorkba megyünk”, vagy más módon lehet kifejezni. A múltat a jelen-jövőtől ezzel szemben az ige belső módosulásaival különböztetjük meg. Ez a két igeidő tovább módosulhat a progresszív aspektus (más néven folyamatos aspektus), a perfekt vagy mindkettő esetében. Ezt a két aspektusos formát BE +ING és HAVE +EN néven is emlegetik, ami elkerüli az esetleg ismeretlen terminológiát.

A jelen idő aspektusai:

(Bár az angol nyelvtan számos elemi tárgyalása a present perfectet a múlt időhöz sorolja, a cselekvést a jelen időre vonatkoztatja. Nem mondhatjuk valakiről, aki már elhunyt, hogy “evett” vagy “evett”. A jelen segédige azt jelenti, hogy valamilyen módon jelen van (él), még akkor is, ha a jelzett cselekvés befejezett (perfekt) vagy részben befejezett (progresszív perfekt).)

A múlt idő aspektusai:

A aspektusokat az ige nem véges alakjain is jelölhetjük: “(to) be eating” (infinitívusz progresszív aspektussal), “(to) have eaten” (infinitívusz tökéletes aspektussal), “having eaten” (present participle vagy gerund tökéletes aspektussal) stb. A tökéletes infinitívuszt tovább szabályozhatjuk modális igékkel, hogy különböző jelentéseket fejezzünk ki, többnyire a modalitást múltbeli utalással kombinálva: “enni kellett volna” stb. Különösen a will és a shall modálisokat, valamint ezek konjunktív alakjait would és should használják a jövőbeli vagy hipotetikus utalás és az aspektuális jelentés kombinálására:

A progresszív és a perfekt aspektusok használata meglehetősen összetett. Ezek utalhatnak a beszélő nézőpontjára:

Éppen az úton sétáltam, amikor találkoztam Michael Jackson ügyvédjével. (A beszélő nézőpontja a cselekvés közepén) Sokat utaztam, de még soha nem jártam Moszkvában. (Speaker viewpoint at end of action)

De lehetnek más illokúciós erők vagy további modális összetevők is:

You are being stupid now. (Szándékosan csinálod) Nem eszel csokoládét a kolbászodhoz! (Megtiltom) Holnap Mike-kal ebédelek. (It is decided)

A különböző idő-aspektus-kombinációk használatának további tárgyalását lásd: Az angol igealakok használata.

Az angol néhány más aspektuális megkülönböztetést más szerkezetekkel fejez ki. A Used to + VERB egy múltbeli szokás, mint a “I used to go to school”, a going to / gonna + VERB pedig egy prospektív, egy jövőbeli helyzetet jelöl, amely a jelenlegi szándékot vagy várakozást emeli ki, mint a “I’m gonna go to go to school next year”.”

African American Vernacular EnglishEdit

Az angol nyelv egyes nyelvjárásainak, például az afroamerikai vernakuláris angolnak (lásd például habitual be), valamint az angol szókészleten alapuló kreol nyelvjárásoknak, például a hawaii kreol angolnak az aspektusrendszere meglehetősen eltér a standard angol nyelvtől, és gyakran az aspektusmegkülönböztetés kidolgozottabb paradigmáját tükrözi (gyakran az időmérték rovására). Az alábbi táblázat, amely eredetileg Green (2002) munkájában jelent meg, az AAVE-ben lehetséges aspektuális megkülönböztetéseket mutatja be prototipikus, negatív és hangsúlyos/empatikus igeneves formájukban:

Német köznyelvi és köznyelviSzerkesztés

Bár a standard németnek nincsenek aspektusai, számos felsőnémet nyelv, valamennyi nyugat-középnémet nyelv és néhány köznyelvibb német nyelv mégis tesz egy-egy aspektuális megkülönböztetést, és így tesznek számos régió köznyelvi nyelvei, az úgynevezett német regiolektusok is. Bár az iskolákban hivatalosan lebeszélnek róla, és “rossz nyelvnek” tekintik, a helyi angoltanárok szeretik a megkülönböztetést, mert jól megfelel az angol folyamatos formának. A sein (“lenni”) konjugált segédige, amelyet az “am” prepozíció és az infinitívusz, illetve a nominalizált ige követ. Az utóbbi kettő hangtanilag megkülönböztethetetlen; írásban a nagybetűs írásmód különbözik: “Ich war am essen” vs. “Ich war am Essen” (én ettem, szemben a standard német közelítéssel: “Ich war beim Essen”); ezek az alakok azonban nem szabványosítottak, ezért viszonylag ritkán írják le vagy nyomtatják őket, még idézetekben vagy közvetlen beszédben is.

hollandSzerkesztés

A hollandban (egy nyugati germán nyelv) kétféle folyamatos alakot használnak. Mindkét típust standard hollandnak tekintik.

Az első típus nagyon hasonlít a nem standard német típushoz. Ezt a zijn (“lenni”) konjugált segédigével képezzük, amelyet aan het és a gerundium követ (ami a hollandban megfelel az infinitívusznak). Például:

Néha a segédige jelentése ‘részt vesz’ jelentésűre redukálódik. Vegyük például ezeket a példákat:

• De leraar zit steeds te zeggen dat we moeten luisteren (“A tanár folyton azt mondja, hogy figyeljünk”)
• Iedereen loopt te beweren dat het goed was (“Mindenki folyton azt mondja, hogy jó volt”)
• Zit niet zo te zeuren (“Ne nyafogj”)

Ezekben az esetekben általában az ingerültség alhangja van jelen.

Szláv nyelvekSzerkesztés

A szláv nyelvek egyértelműen különbséget tesznek a perfektív és imperfektív aspektus között; ezekkel a nyelvekkel kapcsolatban alakult ki eredetileg az aspektus modern fogalma.

A szláv nyelvekben egy adott ige önmagában vagy perfektív vagy imperfektív. Következésképpen minden nyelv számos olyan igepárt tartalmaz, amelyek jelentésükben megfelelnek egymásnak, kivéve, hogy az egyik a perfektív aspektust, a másik pedig a imperfektív aspektust fejezi ki. (Ez a lexikai aspektus egy formájának tekinthető.) A perfektív igék általában a imperfektív igékből képződnek egy előtag hozzáadásával, vagy pedig a imperfektív ige a perfektív igéből képződik a törzs vagy a végződés módosításával. A toldalékolásnak is van egy kis szerepe. A perfektív igék általában nem használhatók jelen idejű jelentéssel – jelen idejű alakjaik valójában jövő idejűek. Az alábbiakban egy ilyen igepárra mutatunk példát a lengyel nyelvből:

Legalábbis a keletszláv és a nyugatszláv nyelvekben a mozgásigék esetében háromféle aspektus megkülönböztetése létezik: determináns imperfektív, határozatlan imperfektív és perfektív. A két imperfektív alak mindhárom idővel (múlt, jelen és jövő) használható, de a perfektív csak a múlt és jövő idővel. A határozatlan imperfektív a habituális aspektust (vagy a nem egy irányba történő mozgást), míg a határozott imperfektív a progresszív aspektust fejezi ki. A különbség szorosan megfelel az angol “I (regular) go to school” és az “I am going to school (now)” közötti különbségnek. A háromirányú különbséget az alábbiakban az orosz alap (nem prefixált) mozgásigékre vonatkozóan adjuk meg.

Amikor az orosz mozgásigékhez prefixumok kapcsolódnak, többé-kevésbé normál imperfektív/perfektív párossá válnak, ahol a határozatlan imperfektív a prefixált imperfektív, a determinált imperfektív pedig a prefixált perfektív lesz. Például, előtag при- pri- + határozatlan ходи́ть khodít’ = приходи́ть prikhodít’ (megérkezni (gyalog), impf.); és előtag при- pri- + határozott идти́ idtí = прийти prijtí (megérkezni (gyalog), pf.).

.

.

Román nyelvekSzerkesztés

A modern román nyelvek összevonják az aspektus és az idő fogalmát, de a múlt időben következetesen megkülönböztetik a perfektív és imperfektív aspektust. Ez közvetlenül abból ered, ahogyan a latin nyelv az aspektusokat és a consecutio temporumot is megjelenítette.

OlaszSzerkesztés

Olasz nyelvi példa a mangiare (“enni”) igével:

Az imperfetto/trapassato prossimo abban áll szemben a passato remoto/trapassato remoto-val, hogy az imperfetto imperfektív (folyamatos) múltat, míg a passato remoto aorisztikus (pontszerű/történeti) múltat fejez ki.

Az olaszban más aspektusokat más perifrázissal adnak vissza, például prospektív (io sto per mangiare “mindjárt eszem”, io starò per mangiare “mindjárt eszem”), vagy folyamatos/progresszív (io sto mangiando “eszem”, io starò mangiando “mindjárt eszem”).

Indoárja nyelvekSzerkesztés

HindiSzerkesztés

A hindinek három aspektusa van, a habituális aspektus, a perfektív aspektus és a progresszív aspektus. Mindhárom aspektus a participiumokból képződik. A hindi aspektusait a személyes alakjukba konjugálva öt nyelvtani hangulatba sorolhatjuk: indikatív (jelen, múlt & jövő), preszumptív (jelen, múlt & jövő), konjunktív (jelen & jövő), kontrafaktív (múlt) és imperatívusz (jelen & jövő). A hindi nyelvben az aspektusjelölő nyíltan elkülönül a tense/mood jelölőtől. A perifrastikus hindi igealakok két elemből állnak. E két elem közül az első az aspektusjelölő. A második elem (a kopula) a közös idő/hangnem jelölő.

.

Note:

• Minden nem csak úgy fordítható, hogy “történni”, “tenni”, “meghalni” stb. de az árnyalat a legtöbb esetben nehezen kifejezhető az angolban, ezért egyszerű aspektusfordítást használnak az összes aspektus fordítására.

Finn nyelvekSzerkesztés

A finn és az észt nyelvben többek között a telicitás nyelvtani aspektus kontrasztja a telikus és az atelikus között. A telikus mondatok azt jelzik, hogy egy cselekvés tervezett célja megvalósult. Az atelikus mondatok nem jelzik, hogy egy ilyen cél megvalósult-e. Az aspektust a tárgy esete jelzi: az akkuzatió telikus, a partitivus atelikus. Például a lövés (implicit) célja az ölés, így:

Ritkán a megfelelő telikus és atelikus alakok jelentésük szerint függetlenek lehetnek egymástól.

A különböző aspektusokra léteznek elváló utótagok. Példák:

Az igéknek vannak olyan derivációs szuffixumai, amelyek frequentatív, momentán, kauzatív és inchoatív aspektusjelentést hordoznak. Léteznek olyan igepárok is, amelyek csak tranzitivitásban különböznek.

Austronéziai nyelvekSzerkesztés

Reo RapaSzerkesztés

A Rapa nyelv (Reo Rapa) egy kevert nyelv, amely a tahiti és a régi Rapa nyelvből alakult ki Rapa Iti egynyelvű lakói között. A régi Rapa szavakat még mindig használják a nyelvtanban és a mondatszerkesztésben, de a legtöbb gyakori szót tahiti szavakkal helyettesítették. A rapa nyelv hasonlít az angolhoz, mivel mindkettőnek vannak sajátos időhatározói szavai, mint például did vagy do.

• Múlt idejű negatív: ki’ere /kiʔere/

• Nem múlt idejű negatív (reguláris negatív) kāre /kaːre/

HawaiiEdit

A hawaii nyelv az aspektust a következőképpen közvetíti:

• A gyakran használt jelöletlen ige a múltban habituális vagy perfektív aspektust jelölhet.
• ke + ige + nei gyakran használatos, és a jelenben a progresszív aspektust közvetíti.
• e + ige + ana a progresszív aspektust közvetíti bármelyik időben.
• ua + ige a perfektív aspektust közvetíti, de gyakran elhagyják.

WuvuluEdit

A wuvulu nyelv egy kisebbségi nyelv a Csendes-óceánon. A wuvulu igei aspektus nehezen rendszerezhető a morfémakombinációk száma és a morfémák közötti szemantikai kölcsönhatás miatt. A perfektív, imperfektív negáció, szimultán és habituális négy aspektusjelölő a wuvulu nyelvben.

• Perfektív: A perfektív jelző -li jelzi, hogy a cselekvés más cselekvés előtt történik.

• Tökéletlen tagadás: A ta- jelző azt jelzi, hogy a cselekvés nem történt meg, és azt sem mutatja, hogy a cselekvés a jövőben fog megtörténni.

• Egyidejűleg: A fi jelző azt jelzi, hogy a két cselekvés egyszerre történik, vagy az egyik cselekvés akkor történik, amikor a másik cselekvés folyamatban van.

• Habituális: A fane- jelző jelezheti a szokásos tevékenységet, ami az angolban azt jelenti: “keep doing something”. Példa: