“Kész” és “kész”

Az életem különböző pontjain befejeztem egy feladatot, és izgatottan, kötelességtudóan vagy lemondóan jelentettem be a befejezését azzal, hogy “kész vagyok”. És ezt legtöbbször gratulációval, vagy legalábbis meleg közömbösséggel fogadták. Ritka alkalmakkor egy tömör dorgálással találkoztam:

“A sütemények elkészültek. Az emberek befejezték.”

Ez volt minden; magyarázatot nem adtak, én pedig ott ültem, és azon tűnődtem, hogy ha már szóba került a torta, akkor miért nem azért, hogy jutalmul kapjak egyet. Mivel a válasz annyira nem kötődött racionális magyarázathoz, gyorsan elfelejtettem a dolgot, hogy aztán minden egyes alkalommal eszembe jusson, amikor arra vettem a fáradságot, hogy megmondjam ennek az embernek, hogy végeztem.

Hát, végeztem. És így a szabály is. Hadd adjam át a szót a Merriam-Webster Dictionary of English Usage (MWDEU) szótárának:

“A ‘kész’ értelemben vett ‘kész’ az évek során bizonyos mértékű kritika tárgya volt olyan okokból, amelyek nem könnyen beláthatóak.”

Az okok sem nem könnyen beláthatóak, egyszerűen nem azok. MWDEU MacCracken és Sandison 1917-es Manual of Good English című könyvére vezeti vissza az emberre vonatkozó tilalmat, amely nem ad magyarázatot a helytelenségre. Az azóta eltelt közel egy évszázadban más sem talált rá okot. Ami átmegy indoklásnak, az az az egysoros, amit fentebb idéztem; például egy professzor “elkerülendő hibák” listáján ezt a magyarázatot kapjuk, teljes terjedelmében közölve:

“30. Ha valami befejeződött, az befejezett – nem ‘done’. Ne feledjük, a sütemények elkészültek; az emberek befejeződtek.”

Nekem úgy tűnik, hogy az igazi ok, amiért az emberek panaszkodni kezdtek erre a használatra, az az, hogy a prescriptivista ördög két jelét is magán viselte: új használat volt, és nem szabványos használat volt. To be done, az MWDEU jelentések szerint, kiszorította a valamikor az 1700-as években vagy korábban kezdődő állapotokra vonatkozó to have done-t, ami a prescriptivista időskálán valahogy “újnak” számít. Továbbá az OED ezt a használatot főként ír, skót, amerikai és nyelvjárási használatnak minősíti, ami egy prescriptivista számára csak egy hosszú kifejezés arra, hogy helytelen. És általában a finished flancosabban hangzik, mint a done, ami kétségtelenül hozzájárult a done ellenszenvéhez.

De hacsak nem hiszünk a 300 éves sérelmekben, nincs okunk arra, hogy ellenezzük, ha valaki done. Az OED szerint Thomas Jefferson használta, ahogy Jeremy Bentham (a filozófus, nem a Lost szereplője) és mások is. Nincs nyelvtani logika sem, hogy a done és a finished miért különbözik egymástól. Sőt, odáig mennék, hogy azt mondanám, ha nem lenne a frappáns mottója, akkor ez a felszólítás már régen eltűnt volna a süllyesztőben. Próbáljuk meg ebbe a sorsba segíteni.

Összefoglaló: A sütemények készek, az emberek készek? Nem. A süteményeknek is lehet vége, és az embereknek is lehet vége. És ne említsd a tortát, ha csak ugratni akarsz.